Először egy kis visszaemlékezés:
Luna 2007 február-márciusa körül születhetett, ismeretlen szülőktől. Elég sok fajtát véltek már felfedezni benne (de egyre ritkábban hallom a korábban leggyakoribb tippet: beagle keverék). Nem tudjuk, mi történt vele 7-8 hónapos koráig, amikor az Illatos útra került. Innen hoztam el 2007 október 21-én. Csak annyit tudtak mondani róla, hogy a X. kerületben kóborolt. A kutya vészesen sovány volt, koszos és iszonyú büdös. Másnapra kiderült, hogy beteg is, de ezt szerencsére hamar kikezelték.
Luna hozott minden olyan kutyahülyeséget, amikről én addig csak hallottam más kutyásoktól (ekkor jöttem rá, micsoda szerencsém volt az előző kutyámmal Pepsivel, de ez egy másik történet). Szóval Luna rágott, az első három hétben tönkretette az összes csizmámat (november elején ennek különösen örültem), egy pár papucsot, és a vadiúj kanapé rattan karfáját is megcsócsálta. Feljárt a kanapéra aludni az éjszaka közepén - azt hitte, a piszok, hogy nem veszem észre, ráadásul odavitte a cipőket is, amiket rágcsált-, és bizony le kellett azt is meccselnünk, hogy a kaját akkor veszem el előle, amikor akarom. Emellett hamar kiderült, hogy nagyon ijedős. Szóval nem volt egyszerű. Másrészt viszont nagyon meg akart felelni, a kutyafuttatóban megszeppent volt, de nagyon kíváncsi. A megszeppenés régen elmúlt, de a kíváncsiság maradt.
2008 januárjától iskolába mentünk, ahol nagyon sokat tanultunk mindketten. A viszonyunk lépésről lépésre javult, és az iskola nagyon sokat segített abban, hogy elkezdődjön köztünk egy Kapcsolat és persze megszereztük az alapfokú vezethetőségi vizsgát. Aztán elvégeztük a középfokú tanfolyamot is, ahol ügyességi vizsgát tettünk, úgyhogy most a kutyámnak papírja van róla, hogy ügyesebb, mint engedelmesebb :)
A középfok után kimaradt egy hosszabb időszak, nem jártunk iskolába, de azért időnkénti erős felindulásaimnak köszönhetően megtanult néhány trükköt, mint például a saját tengelye körül forogni, pacsit adni (a kutya már három éves volt, mikor ráébredtem, hogy nem tud pacsit adni), pitizni (hiába hívják egyesek kengurunak ezt a mutatványt, azért mégis csak pitizésről van szó :)), a hátára fordulva megdögleni, szóval a legfontosabb dolgokat :D
Időközben viszont sajnos kialakított egy nagyon bosszantó, és veszélyes szokást, ha rág egy botot, vagy különösen, ha labda van nála, morog a többi kutyára és ha azok nem veszik a jelzést, bizony verekedést kezdeményez. Amikor aztán először előfordult, hogy egy ilyen alkalommal hiába kiabáltam rá, nem hagyta abba a verekedést, beláttam, hogy ennek a fele sem tréfa, vissza kell menni az iskolába és megoldani a problémát.
Szóval az idén ősztől visszamentünk, és mivel a házifeladatok nagyobb iramban jönnek, mint ahogy ezeket be tudnánk gyakorolni, gondoltam jegyzetelek, és megyünk rajtuk szépen sorban, mert már eddig is túl sok olyan dolog van, amit félig tanultunk meg és sosem fejeztük be.
